|
|
Zsoltárok könyve 18. rész
Szeretlek Uram, én erősségem!
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Hálát adok Uram…
Summary: 18. Szoltár
| URL: |
No comments posted yet
Comments