Zsoltárok könyve 18. rész

Szeretlek Uram, én erősségem!

 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

Hálát adok Uram…