Betegségben Pázmány Péter gondolatai

A betegség Isten iskolája; melyben sok és böcsületes, nagy dolgokra tanítja szolgáit.

Vajon miből tanulhatod foganatosban a romlottakon való szánakodást, ha nem a betegségből? Melyben magadban érzett indulatokból eszedbe veszed, mit kíván felebarátod, mikor kínlódik: és amint szereted, hogy látogassanak, vigasztaljanak, könnyebbítsenek tégedet; úgy te is, felebarátodtúl meg ne vond segítségedet.

Vajon miből tudhatod bizonyoson a világ hiúságát és haszontalanságát, mint mikor megtapasztalod, hogy kincsed és méltóságos tiszted könnyebbséget nem adhat nyavalyáidban? De hogy több sok igazságokrúl ne szóljak, melyekre a betegségek iskolájában tanít Isten: leginkább ott tanuljuk az imádkozást, és hogy bizodalmunkat egyedül Istenben kell helyeztetnünk.

Ugyanis nincs nagyobb orvossága a betegségnek, mint az imádkozás: a hitből származott imádság könnyebbíti és szabadítja a beteget.

Arra nézve parancsolja a bölcs, hogy betegségedben meg ne rémülj; hanem Istennek könyörögj, és meggyógyít téged: mert Isten, az őhozzá folyamodó betegeknek ágyokat is megpuhogatja, hogy lágyabban feküdjenek

Javulást! Adj helyt a doktor szavának, és ne távozzék tőled, mert szükséges az ő gondviselése. Hasonlóképpen az orvosságokrúl azt mondja a bölcs; hogy azokat Isten teremtette, és az okos ember nem iszonyodik tőlök: mert noha kedvetlenek kóstolásra, de hasznosok gyógyításra.