Nagy- Péntek C - év Jn 18,1-19.42

A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Szent János evangélista szerint.

Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda velük.

Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.

Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve.

Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: Kit kerestek? Azok ezt válaszolták: A NÁZÁRETI JÉZUST. Jézus erre így szólt: Én vagyok. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.

Mikor azt mondta nekik: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: Kit kerestek? Azok ezt válaszolták: A NÁZÁRETI JÉZUST.

Erre Jézus így szólt: Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket. Így beteljesedett, amit korábban megmondott: Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.

Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?

Először Annás főpaphoz vezették

Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt.

A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy? Ő azt felelte: Nem vagyok!

Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és melegedett.

A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.

Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!

E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? Jézus ezt mondta neki: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem? Ekkor Annás megkötözve elküldte Őt Kaifás főpaphoz.

Talán te is az ő tanítványai közül való vagy? Nem vagyok!

Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték Tőle: Talán te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő így felelt:Nem vagyok!

A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: Nem téged láttalak én a kertben ővele?

De Péter ismét tagadta, s ekkor mindjárt megszólalt a kakas.

Az én Országom nem ebből a világból való

Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: Mivel vádoljátok ezt az embert?

Azok azt felelték: HA NEM VOLNA GONOSZTEVŐ, NEM ADTUK VOLNA ŐT A KEZEDBE. Pilátus ezt mondta: Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!

A zsidók ezt válaszolták: NEKÜNK SENKIT SEM SZABAD MEGÖLNÜNK. Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte Tőle: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?

Pilátus ezt felelte: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél? Ekkor Jézus így szólt: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.

Pilátus megkérdezte: Tehát király vagy? Jézus így felelt: Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra.

Erre Pilátus azt mondta: Mi az igazság? E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: Én semmi vétket nem találok benne.

Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? De ők ismét kiáltozni kezdtek: NE EZT, HANEM BARABÁST! Barabás rabló volt.

Üdvöz légy zsidók királya!

Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak, és így gúnyolták: ÜDVÖZLÉGY ZSIDÓK KIRÁLYA! És közben arcul verték.

Pilátus ezután újra kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket. És kijött Jézus töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: Íme, az ember!

A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: FESZÍTSD MEG! FESZITSD MEG!

Pilátus azt mondta nekik: Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!

De a zsidók ezt felelték: NEKÜNK TÖRVÉNYÜNK VAN, ÉS A TÖRVÉNY SZERINT MEG KELL HALNIA, MERT ISTEN FIÁVÁ TETTE MAGÁT.

Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: Honnan való vagy? De Jézus nem válaszolt neki semmit.

Erre Pilátus azt mondta neki: Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?

Erre Jézus azt mondta: Semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.

El vele, feszítsd meg Őt!

Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: HA SZABADON BOCSÁTOD, NEM VAGY A CSÁSZÁR BARÁTJA. MERT MINDAZ, AKI KIRÁLLYÁ TESZI MAGÁT, ELLENE SZEGÜL A CSÁSZÁRNAK.

E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül.

Íme, a királyotok! De azok így kiáltoztak: EL VELE, EL VELE! Pilátus megkérdezte: Keresztre feszíttessem a királyotokat? A főpapok azonban ezt felelték: NINCS KIRÁLYUNK, CSAK CSÁSZÁRUNK! Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Két másikat is keresztre feszítettek vele!

Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen.

Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: A názáreti Jézus, a zsidók királya. A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva.

A zsidó főpapok kérték Pilátust: NE AZT ÍRD: „A ZSIDÓK KIRÁLYA”, HANEM AHOGY Ő MONDTA: „A ZSIDÓK KIRÁLYA VAGYOK”. Pilátus azonban ezt válaszolta: Amit írtam, megírtam.

A ruháit elosztották egymás között!

A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva,

ezért így szóltak egymáshoz: EZT NE VÁGJUK SZÉT, INKÁBB VESSÜNK RÁ SORSOT, HOGY KIÉ LEGYEN. Így beteljesedett az Írás: “Szétosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették.

Íme, a te Fiad! Íme, a te anyád!

Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna.

Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja, és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad. Azután a tanítványhoz szólt: Íme, a te anyád. Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.

Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: Beteljesedett. És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

Letérdelünk, és egy ideig csendben imádkozunk.

A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.

Elmentek tehát a katonák, és megtörték lábszárát az egyiknek is, másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle.

Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: “Csontot ne törjetek benne.” És ami az Írás más helyén áll: “Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét.

Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha – és áloékeveréket.

Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcs­leplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál.

Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.

Nagy- Péntek C - év Jn 18,1-19.42 http://bojtemihaly.blogspot.com/