XVII Évközi VasárnapC - év Lk 11,1-13

Történt egyszer, hogy Jézus valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki:

,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.'

Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod!

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta,

  és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek,

és ne vígy minket kísértésbe.'

Azután így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: �,,Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki�'';

a másik viszont belülről ezt feleli: � ,,Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!�''

Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.

Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki?

Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!'

XVII Évközi VasárnapC - év Lk 11,1-13 http://bojtemihaly.blogspot.com/