XXiV évközi vasárnapC - év Lk 15,1-32

Abban az időben vámosok és bűnösök is mentek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: ,,Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.'

Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?

Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ,,Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!�''

Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.

Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: �,,Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!�'' Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.'

Azután így szólt: ,,Egy embernek volt két fia. A fiatalabb azt mondta apjának: �,,Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!�'' Erre szétosztotta köztük vagyonát.

Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.

Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.

Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki.

Ekkor magába szállt, és azt mondta: �,,Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.

Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!�''

Föl is kerekedett, és elment apjához.

Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

A fiú így szólt hozzá: �,,Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.�''

Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: �,,Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!

Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.�'' Aztán elkezdtek vigadozni.

Az időseb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot. Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt.

Az így válaszolt neki: ,,Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.�'' Erre az megharagudott, és nem akart bemenni.

Ezért az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta apjának: �,,Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.

De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.�''

'' Ő azonban azt mondta neki: �,,Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.�'''

XXiV évközi vasárnapC - év Lk 15,1-32 http://ofm.ro/udvarhelyiferencesek/