Ehhez Alan Watts gondolatait hívjuk segítségül.

Egy valamiféle állítólagos végső sikerhez vezető, lépcsőzetesen elrendezett oktatási, feldolgozó rendszer hipnotizált, vagy kondicionált téged.

Először a bölcsőde, vagy az óvoda, majd az általános iskola lépcsőfokai, amelyek a középiskola nagy pillanatára készítettek fel.

De aztán újabb lépcsőfokok következtek, egyre feljebb, és feljebb, az egyetem vágyva-vágyott céljáig.

Itt, ha okos vagy bármeddig ellehetsz, állandó diákká válva a posztgraduális képzéseken.

Egyébként minden egyes lépcsőfokkal közelebb kerülsz a nagy külső világhoz, ahol a családfenntartás, az üzlet, és a hívatás vár rád.

De a diplomaosztás napja igencsak röpke beteljesülés, mert az első termékreklámozási megbeszélés alkalmával újra a régi rendszerben találod magad

ahol a kvóta teljesítésére sürgetnek, (és ha teljesíted, akkor kapsz egy magasabb kvótát), és így lépsz előre a létrán,

amíg ügyvezető, majd elnökhelyettes, és végül saját üzleted elnöke nem leszel (úgy kb. negyven-negyvenöt évesen).

Időközben a biztosítók, és a befektetők különböző tervekkel keresnek meg, nyugdíjazásod időszakára, arra a valóban végső célra, hogy nyugodtan hátra dőlhess, és élvezd minden munkád gyümölcsét.

De mire ez a nap elérkezik, gondjaid, szorongásaid, és a sok megerőltetés következtében ott állsz gyenge szívvel, protézissel, prosztataproblémákkal, impotensen, homályos látással, és hitvány emlékezettel.

A tükörben magadra ismertél? Ne csüggedj! Van más út! Olvassd tovább az oldalt!