S. Caterina d’Alessandria

Páduai szent Antal

Járjunk azon Az úton Amelyet a szentek Mutattak meg nekünk

1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben.

Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, 15 évesen már ágoston-rendi kanonok,

majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.

1220 nyarán Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt.

Afrikába indult, de betegen szállt partra. Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicilia partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assisibe indult.

Innen remeteségbe küldték. Tanultságát alázatosságból, egy ideig sikerült eltitkolnia.

Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.

Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra.

Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia.

Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek.

Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.

Őszinte és mély ragaszkodás fűzte az Úr Jézushoz.

Ennek jutalmaként kapta meg a nagy kegyelmet, hogy karjaiban tarthatta a kis Jézust.

Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni.

1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában.

A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta.

1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták.